A napokban megjelent 6 fős bostoni kelta punk alakulat kilencedik albuma 11 Short Stories of Pain & Glory még sokadik hallgatásra sem kínál semmi újat, de talán nem is vártunk/várhattunk mást tőlük - Oi! -
Talán ez a majdnem négy évet váratott album kicsit csalódás zenei szempontból, bár hozták a kötelezőt az album beharangozójaként korábban már kislemezként kihozott nótákkal - Blood; Paying my way és a You'll never walk alone (azoknak akik esetleg nem rajonganak a Liverpool focicsapatáért és esetleg annyira beszűkültek, hogy emiatt elfordulnának a bandától, hozzátenném, a nóta átdolgozott verziója teljesen más okból került fel az albumra, mint elsőre gondolnák).
Ugyanis magát az albumot nagyban befolyásolta a zenekar által létrehozott jótékonysági szervezet, a The Claddagh Fund célja, ami a drogfüggőségből való felépülést hivatott segíteni a veteránok és gyermekek megsegítése mellett. A nóták között megtalálható, egy a 2013-as bostoni maratonon történt robbantásos merénylet áldozatainak emlékére íródott nóta, a 4-15-13 is. Ez minden valószínűséggel egy újabb himnusz lesz Bostonban (de könnyen lehet azon kívül is).
Eltekintve a szövegektől számomra egy közepes albumot sikerült lerakni az asztalra a kapásból lövő folk punkereknek. De nem elfeledendő, hogy ez a kilencedik lemezük és ebben a stílusban (sem) lehet sok újat mutatni a népnek ennyi lemez után, egy biztos a részegen együtténeklés garantált! "I had a hat when I came in and I’ll have a hat when I go out!" Oi!
3,5/5